Kumite

A bázistechnikai elemek a betűk.
A kombinációk a szavak.
A formagyakorlatok a mondatok.
A küzdelem a beszélgetés.
Azért küzdünk, hogy győzzünk. A küzdelem a siker elérésének a folyamata. Az, hogy mi a siker, és mi a küzdőtér mindenki számára szubjektív dolog.
  • A küzdőtér lehet egy csatamező, ahol az a siker ha állva marad a harcos
  • A küzdőtér lehet egy versenypást, ahol az a siker ha dobogó tetejére állhat a versenyző
  • A küzdőtér lehet a dojo, ahol a siker az ha fejlődik a karateka állóképessége, technikája, jelleme
  • A küzdőtér lehet az iskola, ahol a siker az ha a tanuló jól teljesíti a vizsgákat
  • A küzdőtér lehet a munkahely, ahol a siker a napi feladatok megoldása
  • A küzdőtér lehet az üzleti élet, ahol az a siker, ha sok pénzt csinálunk
  • stb.
Az előbbiek alapján látható, hogy többféle területen, többféle motivációval lehet, kell küzdeni.

A harcművészetek egyik fő célja, hogy azokat a "harcosokat" akik gyakorolják valamely stílusát, felkészítsék a fizikai, vagy szimbolikus küzdelemre.
Azok az emberek, akik az edzéseken hozzászoknak az erős terheléshez, általában az élet más területein is könnyebben szembenéznek és legyőzik a nehézségeket, mint mások.

Az edzéseken azért tanulunk különféle "tantárgyakat" (erőnlét, kihon, kata, elméleti ismeretek, stb.), hogy a részenként megszerzett tudást a küzdelem során egyesítve tudjuk felhasználni.

Azért erősítjük a testünket, hogy képesek legyünk elviselni az ellenfél csapásait, megállítani a támadását, majd az akarata ellenére ki tudjuk vitelezni a saját küzdőtechnikánkat.

Azért tanulunk sokféle bázistechnikai elemet, illetve Kata-t, hogy a küzdelem közben képesek legyünk a repertoárból a helyzethez legmegfelelőbb kombinációt kiválasztani.

A bázistechnikák egyik részét úgy tanuljuk mint "védekező" technikát. A küzdelem során az ún. "védekező" technikákat is olyan aktív módon kell használni, hogy megtörjük az ellenfél támadását, és át tudjuk venni a kezdeményezést.

Dojo küzdelem

A dojoban a küzdelem keménysége az ügyességi jellegű játékoktól a vizsgára, versenyre felkészítő teljeserejű (kontrollált) verekedésig váltakozhat - az edző utasítása szerint.

A küzdelem közben természetesen figyelembe kell venni az ellenfelek jártasságát, felkészültségét is. A kezdők karatekak esetében nem a keménységen van a hangsúly. Általában a helyes test- és távolságtartás megtanítása, a védelmük gyenge pontjainak feltárása a lényeg. Azok a fiatalabb karatekak, akik nem jól mérik fel a jártasabb karateka tanító szándékból eredő visszafogottságát, és túlbecsülik a saját képességeiket, könnyen kiharcolhatnak maguknak néhány építő jellegű kritikai "észrevételt". (Ekkor pár napig cseng a telefon, és/vagy nehezebb lesz a közlekedés a lépcsőkön.)

Természetesen fontos a virtus, nem kell/szabad behódolni egy magasabb öves edzőtársnak csak azért mert más színű az öve. A magasabb öves karateka is tanul abból, ha egy "fiatalabb" edzőtárs meg tudja lepni.
Az erőviszonyokkal tisztában kell lenni, de apránként lehet rajta módosítani.

A dojoban - a sérülések elkerülése érdekében - adott szabályok szerint történnek a küzdelmek.

Az alábbi technikák használata szabályos:
  • a test (has, mell, váll, felkar izomzata) támadása kézzel, lábbal - egyenes, köríves technikákal
  • a fej támadása köríves rúgással
  • a comb támadása köríves rúgással, térdrúgással, kéztechnikákkal
  • lábsöprés bokamagasságban
Az alábbi technikák használata tilos:
  • a fej támadása kézzel, egyenes rúgással
  • a lágyék támadása
  • az ízületek (térd), gerinc támadása
  • fogás, lökés, gáncsolás, dobás, harapás, csípés, karmolás
  • "idegből" indított, kontroll nélküli technika
A küzdelemhez a karatekak párosával felsorakoznak. Vezényszóra, egymás köszöntése után küzdőállásba állnak, majd megkezdik a küzdelmet. Általában 1-2 perces küzdelem után a küzdőpárok forgással cserélődnek.

A küzdelem során nem az az elsődleges cél, hogy kihúzzuk a hátralévő időt, hanem az, hogy minél több kombinációt hajtsunk végre az ellenfelet megadásra kényszerítve, amelyek egy valódi harcban a győzelemhez vezethetnek.

A társak cseréje az biztosítja a változatosságot - különféle jártasságú, stílusú partnerek tudnak küzdeni egymással. Ennek ellenére egy idő múlva az edzőtársak kiismerik egymást. Érdemes néha megmérkőzni ismeretlen ellenfelekkel másik dojokban, vagy versenyeken.

A dojoküzdelem egyfajta kreatív folyamat is. Más módon kell küzdeni egy magasabb - köpcösebb, testesebb - vékonyabb ellenféllel. Másként kell küzdeni a férfiakkal és a nőkkel, másként kell küzdeni a gyerekekkel és az idősebb edzőtársakkal. Az is egy szellemi kihívás, hogyan tud valaki ellenszert találni az ellenfele technikáira, vagy hogyan tudja új technikával meglepni az edzőtársait. Kellemes annak a piciny győzelemnek az íze, amikor sikerül kivitelezni egy kifundált technikát és be tudjuk cserkészni a jártasabb edzőtársat - legalább egy "kunszt" erejéig.


Megfigyelhető az, hogy a karatekak jártasságának elmélyülésével, hogyan tisztul le a küzdőstílus.
A kezdő karatekak még pánikszerűen ütnek, rúgnak. A jártasabb karatekak gyakran nem bocsátkoznak velük komolyabb ütközetbe a sérüléstől tartva. A kezdők ebből gyakran azt a téves következtetést vonják le, hogy jól csinálják amit csinálnak. Pedig nem.
A kékövesek (fiatalok, a kétéves edzéstől megerősödtek) általában erőből küzdenek.
A sárgaövesek nemcsak erősek, de már gyorsak is - ez megint veszélyes időszak :-)
A zöldövesek a stratégiájukat fejlesztik.
A barnaövesek erősek, gyorsak, stratégikusak a mesterek fogásait próbálják ellesni.
A feketeöves mesterek már jóval kevesebbet mozognak, takarékosabbak. A kardvívókhoz hasonlóan várják a megfelelő szituációt, hirtelen rohammal (trükkösen, vagy erőből) támadnak és befejezik a küzdelmet.


A dojoküzdelem szabályai a balesetek elkerülése érdekében olyan megkötéseket is tartalmaznak, amikhez évek alatt hozzászokva, egy éles (utcai) küzdelemben a bevésődések komoly hátrányt jelentenek. Az egyik legsúlyosabb hiba az, hogy sokan nem védik a fejüket a kéztechnikák ellen, illetve a test támadására koncentrálnak, holott egy valódi verekedésben gyakran az a döntő, hogy ki tud hamarabb megrendítő erejű találatot bevinni orra, állra, a fej kiütési pontjaira.

A Kyokushinkai karatekak a masszív erőnléti gyakorlatoktól és a teljes-erejű küzdelmektől - testre - megerősödnek. Egy "kyóst" nem illik testre, combra megfogni. Ennek ellenére, a felismert problémák (amely nem a stílus hibája) kiküszöbölése érdekében érdemes alkalmanként más szemléletű küzdőgyakorlatokat végezni, más stílusok (kickbox, cselgáncs, ju-jitsu, stb) edzéseire is ellátogatni.

Versenyküzdelem

Minden karatekanak érdemes kipróbálni a versenyzést. Lesz aki megszereti a versennyel járó körülményeket (készülés, izgalom, győzelem, vereség) és lesz aki nem, de legalább egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy milyen a tétre menő küzdelem.

A Kyokushinkai Karate, mint Budo Karate elsősorban a fullkontakt küzdelmeket preferálja. A versenyek igen komoly igénybevételt jelentenek. A pakliban benne van a fokozott sérülésveszély. A versenyzők olyan erejű (egyébként szabályos) technikákat is egymásra mérnek, amiket a dojoban az edzőtársakra nem szívesen eresztenek rá.

A küzdelem ideje általában 3x2 vagy 3+3+2 perc. A cél az, hogy valamely versenyző megrendítő (Waza Ari - félpont), vagy KO (Ippon - pont) értékű találatot vigyen be és idő előtt, pontozással győzze le az ellenfelét. Amennyiben kiegyensúlyozott a küzdelem a második menet után mérlegelés következik. Ha megvan az 5 Kg különbség akkor a könnyebbik versenyző nyer. Ha nincs jelentős súlykülönbség, akkor folytatódik mérkőzés. Ha nincs pont, akkor a harmadik menet végén bírói ítélettel - a versenyzők átlagteljesítménye, dominanciája, vagy a törőgyakorlatok eredménye alapján - dől el a mérkőzés sorsa.
A végigharcolt küzdelmek nagyon kifárasztják a győzteseket is, valamint növelik a sérülések számát, ami a későbbi küzdelmekben a versenyző vereségét okozhatja.

Különféle szabályrendszerű versenyek közül választhatnak a karatekak kortól, nemtől függően - a gyermekversenyektől a nemzetközi felnőtt viadalokig, a pontozástól a KO-ig.
"B" kategória
A küzdelem teljes erővel történik. Testre, combra KO technika, míg fejre csak bejelzett rugástechnika a megengedett. A versenyzők védőfelszerelést (lábszárvédőt, fiúk szuszpenzort, lányok mellvédőt) viselnek. A gyerekek - junior versenyzők számára a fejvédő használata is kötelező.
"C" kategória
A "C" kategória szabályai ugyanazok mint a "B" kategóriáé, azzal a megszorítással, hogy itt nem indulhatnak válogatott versenyzők vagy korábbi versenyek győztesei. Így ez a kategória lehetővé teszi a kezdő versenyzők számára, hogy a saját kaliberüknek megfelelő ellenfelek segítségével szerezzék meg a magasabb kategóriákhoz a versenyrutint.
Felnőtt "A" kategória
A küzdelem során a versenyzők teljes erejű technikákat alkalmaznak. Itt már a lábbal végrehajtott KO fejtámadás is szabályos technika. Lábszárvédő viselése nem engedélyezett. A kéz bandázsolása csak sérülés (vérzés) esetén, orvosi javaslatra engedélyezett.
KATA
A Kata versenyeket kétféle szabályrendszer szerint (pontozásos vagy egyenes kieséses) szokták rendezni.
A pontozásos rendszerben a versenyzők előadják a kötelező és a szabadonválasztott gyakorlataikat, a bírók pontozzák őket. A pontok alapján kialakul a versenyzők sorrendje.
Az egyenes kieséses rendszerben, a versenyzőket a küzdelmekhez hasonlóan párokba sorsolják, a bírók döntenek (aka, shiro), és a győztes továbbjut.

Az előbbi rendszer előnye, hogy a verseny gyorsabban lebonyolítható, az utóbbié pedig az, hogy a versenyző jobban le tudja mérni magát az ellenfeléhez képest.
Pontozásos (clicker) verseny
Ezt a szabályrendszert a Sport Karate stílusok (KickBox LightKontakt, Shotokan) alkalmazzák, a KO és az erővel bevitt technikák tiltottak. Csak a tiszta érintő találatok az érvényesek. A comb támadása általában tilos, a fej támadása kézzel, lábbal szabályos.

A mérkőzés során a bírók kézi számlálógéppel jegyzik a találatokat.

Ez a szabályrendszer elsősorban a gyermek és a női versenyzők számára testhezálló, de a férfiak számára is kihívást jelenthet. Nagy gyorsaságot, lazaságot igényel ez a szabályrendszer.

A gyorsasághoz és a kontrollhoz komoly erőkifejtés szükséges. Mások a távolságok, a sebességek és a célpontok mint a fullkontakt küzdelmeknél. Nem lebecsülendő ez a szabályrendszer sem. A gyakorlásával javítható a fullkontakt technikák pontossága, és növelhető a technikák sebessége.
Hivatásos versenyzés
A Kyokushinkai alapokról induló versenyzők általában jól szoktak teljesíteni a pénzdíjas, tömegszórakoztató jellegű rendezvényeken is. A kemény Kyokushin küzdelmekkel (boxtechnikákkal kiegészítve) jól fel lehet készülni a hivatásos versenyzésre. Minden bizonnyal jól meg tud élni belőle az aki tehetséges, de nem ez a Budo célja.

Személy szerint - jobban örülök ha kevesen szurkolnak nekem, minthogy sokan fogadnak rám/ellenem.

Utcai küzdelem

Egy színházi mondás szerint:

"Ha a díszlet falán egy puska lóg, akkor az előadás közben az a puska el fog sülni"

Azaz, aki harci képességeket fejleszt, az előbb-utóbb azokat használni is fogja...

Normális ember nem keresi a bajt. Aki keresi, az megtalálja (ez az írás nem nekik szól).

Az élete folyamán legalább egyszer mindenki óhatatlanul, kerül olyan konfrontációba amely akár tettlegességig is fajulhat. Nem mindegy, hogy vérmésékletétől, kultúráltságától és a lehetőségektől függően ki, hogyan tudja megoldani a szituációt. A kultúremberek általában tárgyalásos úton oldják meg a nézeteltéréseket.

Korunkban, Európa szívében, Magyarországon megengedhetjük magunknak azt a luxust (még), hogy a harcművészetet sportemberként, úriemberként a testkultúra és a szellem fejlesztése érdekében elsősorban a "művészet" miatt műveljük.

Kritikus helyzetben azonban adja magát a lehetőség, hogy elővegyük a harcművészet "harc" részét. Pszichikailag és/vagy Fizikailag.

Isaac Asimov szerint: "Az erőszak a tehetetlen ember végső menedéke"

Van olyan helyzet amikor az opponens(ek) nem úri-, nem ember(ek) és nem hagy(nak) más lehetőséget. Azonban, ekkor sem mindegy a dolog kimenetele.

A szabályozott Dojo Kumitéhoz képest az utcai verekedésben az a szabály, hogy nincs szabály. A helyzettől függően lehet (sőt kell!) arcra, lágyékra ütni-rúgni, lökni, gáncsolni, dobni, marni, csípni, harapni, köpni. Nem baj ha nem 10-pontos a kűr művészi összpontszáma. Az számít hogy mi maradjunk állva - lehetőleg az emberség és a törvényesség határain belül maradva. (Esetleg a papírmunkát utólag rendezni kell)
A határt nem egyszerű eltalálni egy "helyzet" sodrában. Itt az internet előtt böngészgetve ráér az ember filozofálni, de ha villan a penge, akkor nincs idő - jogkövető állampolgárként - elkérni a tanúk flekóját.
Egy amerikai mondás szerint: "Inkább döntsön a sorsodról 12 idegen ember, minthogy a 6 legjobb barátod vigye a koporsódat."

Szép dolog a büszkeség, de lehetőleg senki ne próbáljon puszta kézzel bicska ellen küzdeni.
(a bicska/kés/tőr a legnagyobb szabadságfokkal rendelkező közel-fegyver, avatott kezekben minden irányból életveszélyes)

Az élet kemény ámde igazságtalan... Az utcán ritkán van nyílt sisakos 1:1-es bunyó. A hiénák általában falkában járnak... Két erős támadó ellen már kétséges a küzdelem kimenetele, három támadó esetén pedig szinte esélytelen a győzelem.

Szun-Ce (Sun Tzu, Sun Zi), tanítása szerint "a csatát lehetőleg a csata előtt kell megnyerni" (A háború művészete - a hadviselés törvényei) Azaz, ha van rá mód, a kezdőfeltételeket úgy válasszuk meg, hogy az ellenfél döntő hátrányban legyen.

Ez értelmezhető oly módon, hogy az életvitelünkkel, magatartásunkkal előzzük meg a kritikus szituációk kialakulásának lehetőségét. Ám ha úgy hozza a sors, vagy megkívánja a becsület - akkor esélyekkel, esélyek ellen - ésszel és erővel Kyokushin harcosként szálljunk síkra! OSU!
A küzdelemnek, a harciasságnak tehát megvannak árnyoldalai is. Az edzéseken nem azért tanuljuk a küzdelmet, hogy erőszakos bűnözők termelődjenek. Ellenkezőleg. A cél az, hogy olyan testileg és mentálisan erős embereket képezzünk, akik tisztában vannak a képességeikkel és a korlátaikkal - az élet más területein a mindennapokban is jól helytállnak.
Frissítve: 201X.XX.XX
BL